Féltve őrzött szakácskönyveim


Ma nem recepttel borzolom a kedélyeket. Csak néhány gondolatot osztok meg Veletek. A legtöbb háziasszony polcán ott sorakozik a szakácskönyvek garmadája.  Nekem is van "néhány" és folyamatos gyarapításuk kész megszállottá tett. Például, ha külföldön járunk biztosan veszek valami autentikus szakácskönyvet vagy éppen újságot. Itthon már kevésbé, mert a különlegességek igencsak vaskos pénztárcát igényelnek. Viszont a régiségeket is nagyon kedvelem. Most például réges-régi háztartástant oktató könyvekre vadászok. A nagymamámtól megmaradt egy darabokban lévő kis gyöngyszem, ebből is készítettem már recepteket. Valahogy a sárga lapok, a régi papír illata, a nyelvezet, a múltbéli szokások rabul ejtik az embert. Egy kicsit időutazás számomra.

De a nagy szerelem mégis a saját irományaim gyűjteménye. A blog ezekhez képest semmi. Ezekben a könyvekben vannak az igazi értékek. Régi határidő naplókat fogtam be erre a feladatra. Nagyon praktikus! A vízhatlan kötés még jól is jön a konyhában, emellett kimondottan jó, ha az oldalak számozva vannak. Egy szatén szalag a lapok elválasztásához, egy kis festés az elejére, egy betűrendes tartalomjegyzék a végére. Már életre is kelt a szakácskönyvem. Közel 400 saját, örökölt, kapott recept van az egyik könyvben apró megjegyzésekkel, rajzokkal tarkítva. Majd jókat fognak nevetni az unokáim rajtam. A nyam-nyam finomsági fokozatokról nem is beszélve :-) Ez a könyv kb. 17-18 éves koromban a nagyon fontos és nélkülözhetetlen családi receptekkel nyitotta meg oldalait. Házi praktikák, menü ötletek, arcra való kenceficék... És igen! Még buggyant és bevált fogyókúrás receptjeimet is beleírtam. Azért az utóbbi kiábrándító. Sok-sok finomság, édes, habos-babos süttyők és a végén ott a fekete leves, hogy hogyan sanyargassam magamat. Na erről a bolond szokásomról le is mondtam már, mert van egy férfi, aki minden grammomat szereti és nem a zörgő csontjaim vonzzák. Volt idő, amikor a zörgő csontjaimmal hódítottam, de a lelki békém valahol a süllyesztő mélyén volt. Mondjuk meg őszintén, kereken szép a világ :-) De kinek, hogy tetszik!

Szóval a régi könyv a családi hagyományok megőrzése leginkább, azok a receptek, amit átadhatok majd a gyerekeimnek, unokáimnak. Az új, amihez a múlt évben láttam hozzá már kreatívabb, kísérletezőbb énemről tanúskodik. Ebben már sok saját recept is helyet kapott, apró megjegyzések és dátumok, kitől vagy honnan van az eredeti ötlet, népszokások, születés- és névnapok, valamint praktikák szintén. Kifogyhatatlan a családi recepttárunk. Őrizzétek meg ti is az otthoni értékeket saját írásaitokkal, kedves szokásokkal! Megéri.

Szép és jó a virtuális világ, de a szívet melengető tradíciókra szükség van. Ezek a kézzel írott receptek még akkor is itt lesznek a gyerekeinknek, unokáinknak, dédunokáinknak, amikor én már vígan az égi konyhámban kuktálkodok a Szerelmemmel együtt. Ők pedig a kanapén, puha plédbe burkolózva vidáman majszolhatják majd az üknagyi  túrós pogácsáját, miközben bolondos őseikről anekdotáznak.

Legyen szép napotok! 

Népszerű bejegyzések