Gondolataim egy Újpest szelet mellett


A múlt héten végén, több tíz éves kihagyás után ismét lehetett vásárolni az eredeti 40 éves múlttal rendelkező Újpest szeletet/kockát a Vadgesztenye cukrászdában. Sőt még jótékonykodni is tudunk a hátrányos helyzetű gyerekek javára, mert a süti árának 10 %-a az Újpesti Cseriti részére folyik be. 300 Ft-ot kóstál egy óriási örömbomba :-) 
Aki a hagyományos édességeket kedveli, mindenképpen látogasson el Valiczek Józsefné, Zsuzsika néni cukrászdájába (Vadgesztenye cukrászda Telkes u. 14.). Egyébként a cukrászda nincs túl messze tőlünk, így gyakran teszünk egy-egy sétát ide. Ez az isteni krémes tünemény teljesen rabul ejti az embert! Így a meseszép napsütéses hétvégén meg főleg. Őszinte leszek, számomra kínzás a képet nézni :-) Jobb lenne inkább csemegézni. Sajnos a recept kincsként lapul a tulajdonos, Zsuzsi néni fiókjában. Így csak és kizárólag nála ehetünk Újpest szeletet! Reneszánszát éli a sütemény, megújult így a mesés tavasz kezdetén! Számtalan régi és új hódolóra talált és puszta létével sokaknak segít.

Ebből adódóan mostanság töprengtem ezen a főzőcskézős témán. Elkezdtem két blogot írni, volt munkám, majd elvesztettem időközben a válság miatt és azóta ezen a téren nincs semmiféle sikerélményem. Megérne egy-két vicces bejegyzést az állásinterjúim végeláthatatlan garmadája, de nem teszem :-) Nincs min rágódni! Igazán társasági egyén vagyok, aki imád tenni-venni intézkedni és talán túlságosan lelkiismeretesen hajtós is.  Szóval kotyvasztásaim végkifejletét elkezdtem az internet óriás univerzumába ellövöldözni. Nővérem és az én Fecóm lelkes rajongóként egy-egy hozzászólásban simogatták az én lelkemet és dicsérték főztömet. Nekem meg sikerélmény volt. A másik blog inkább hobbi és szerelem (nem munka), ez pedig örömfőzés.

Azután nem egészen 5 hónapja kicsit meglendült az önbecsülésem, amit sikerült az életnek porig rombolni. Gyötrődések sora, bőgések, értéktelennek tituláltam magam, pedig én aztán egy öröm gombóc vagyok szó szerint és a gyengeségeimet nem adom ki. Fecóm közben csak mondta és mondta, hogy imádja, hogy mindig vele vagyok és nem engedne soha sem dolgozni. Ebbe meg én halnék bele és ő is nagyon jól tudja és próbál átrugdosni a mélypontokon. Nagyon hálás vagyok mindenért Neki! Szóval a Mindmegette receptversenyére beküldtem egy receptemet és láss csodát, elsőre nyertem. Azóta pedig több döntős pozíciót, megjelenő recepteket zsebelhettem be. De nem is ez a lényeg! Számtalan klassz főzőtársra, zseniális emberre, kedves olvasóra találtam! Ez az igazi nyeremény számomra! Még Anyukám is megtanult nyugdíjas fejjel internetezni, hogy követhessen, szurkolhasson Apuval együtt! :-) Ezek az igazán fontos dolgok számomra! 

Azt gondolom mindennek megvan a miértje. Az élet néha marha nagy taslikat tud osztogatni, amiben már többször volt részem, de ettől az ember egy kicsit megkérgesedik, megemberesedik. Boldog vagyok, mert a főzés révén új és értékes embereket ismerhettem meg, van imádni való támogató Férjem, fantörpikusan nagy családom, étel is kerül az asztalra, nyavalya sem gyötör bennünket és szeretetben sincs hiány. Bízom benne, hogy lassan megoldódik az én problémám is. Számomra a főzés kiút volt egy siralmasnak látszó helyzetből. Elhihetitek messze nem rendelkezem csúcs konyhával és eszközökkel, a bevásárlást pedig ésszel és kreativitással végzem. Utána pedig ötletességből és örömből kotyvasztok. Mindenkinek megvan a saját kiskapuja, csak éppen nem mindig bukkanunk rá elsőre! 
Mondhatnám, hogy mire ezeket a sorokat leírtam a sütim is elfogyott, de sajnos az már régen pocak vendégségét élvezi! Itt a tavasz! A legendás Újpest Szelet is megújult és én is új erőre kapok!

Szóval mindenkinek fel a fejjel, ha most  kicsit borúsan látja az életet! 

"Mindig nem eshet", ahogyan az én Fecóm mondaná!

Legyen szép hétvégétek! Pihenjetek sokat, egyetek jókat és töltődjetek fel ebben a szép időben!


Népszerű bejegyzések