2015. június 28., vasárnap

Szederkényi birtok és a pécsi Jókai Bisztró


Vasárnap este van. Egy pohár felejthetetlen Kolar rozé gyöngyözik az öblös pohárban és a múlt hétvégi túránk utolsó állomásáról készítem Nektek a beszámolót. Biztosan leszögezhetem, hogy még sokszor vissza fogok térni magyar és horvát Baranyába. Megszámlálhatatlan felfedezni való vár még rám. De még nem búcsúzom, jöjjön egy szederkényi birtok, mely számomra példaértékű sokrétűsége miatt. Nem csak ezért érdekes, hanem azért is mert, a pécsi Jókai Bisztró és a gazdaság egy kézben összpontosul. A bisztróba itt termesztik meg a friss zöldségeket és gyümölcsöket és itt nevelik a tányérra kerülő húsok alapanyagait.
A kedves fogadtatás után végigjártuk a tulajdonossal és a birtok vezetőjével a területet. Nem csak a Jókai Bisztró részére állítják elő a konyhára szükséges dolgokat, hanem szervezetet, idősek otthonát lát el a lehető legjobb minőséggel.
A bejárattól nem messze egy magaságyásokkal beépített kertet láthatunk. Mint megtudtuk Bencétől, a birtok vezetőjétől itt kísérletezik ki, hogy milyen növényeket ültessenek a jövőben. 
Mindenféle állat megtalálható a birtokon. Libák, csirkék (még a híres bressi csirke is!), az általam oly kedvel gyorsabb tenyészidejű charolais marha, sertések, birkák... A körbejárás végén kedves megvendégelésben volt részünk. A saját konyhájukon készült friss kiflivel, helyi borral és a birtok pálinkájával kedveskedtek nekünk. Majd elindultunk Pécs felé utolsó állomásunkra, a Jókai Bisztróba. 



Pécs mediterrán hangulatú Jókai terére vitt az utunk. A patináns 1830-ban épült Elefántos házban található Jókai Étterem üde színfoltja a felújított térnek. Első benyomásra tipikusan olyan hely, ahová jó beülni egy ebédre vagy hangulatos vacsorára. Sőt ami külön tetszett, hogy itt megtalálja a kedvére valót az 5 éves lurkó és a 80 éves nagymama is. De ne szaladjunk ennyire előre. Kint, az étterem előtt, a napsütötte teraszon költhetik el az éhes vendégek az ebédet vagy az ajtón belépve egyszerű, letisztult, de mégis elegáns étteremben fogyaszthatják a ház specialitásait. 


Az étteremre az alapanyagok túlnyomó része a szederkényi birtokról érkezik, de a többi alapanyagot is próbálják környékbeli őstermelőktől beszerezni. Borrepertoárjuk igen széles. Ezt belépve a látványos borfalon is szemügyre vehetjük. Többnyire környékbeli borászatokból származnak az italok, de emellett az ország több régiójából, sőt még külföldről érkező alkoholos nedűvel is szolgálhatnak nekünk. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy mi kerül a tányérra és a pohárba is. A nap záró akkordjaként az egész társaság helyet foglalt az asztalnál.


A bisztró kreatív séfje Várvizi Péter. Minden fogáshoz ő adott egy kis ismertetőt nekünk. A tálalás minden esetben tetszett. Letisztult, egyszerű, de mégis modern. A fogások átlagosan jók. A marinált pisztráng és a citromnádas málnaleves tejberizzsel volt a két befutó nálam. A könnyű zöldséglevesben a marhahúsgombócok hihetetlenül ízletesek voltak. Bármikor megkóstolnám a friss zöldségekkel együtt. A birtokról származó szűzpecsenye szaftos falatkái szintén kiválóak voltak.   

Várvizi Péterről röviden
Sokaknak a Larus Étterem séfjeként ismert Várvizi Péter munkássága. Dolgozott Michelin csillagos éttermekben, Siófokon a Kodolányi Főiskola vendéglátóipari szakán tanít, emellett ő maga most írja diplomamunkáját, mint élelmiszer mérnök. Francia konyhaművészetet csempészi a magyar konyha ételeibe. Egyszerű a magyarázat erre a vonalra. August Escoffier francia szakácsiskolában sajátította el a szakma fortélyait. 
Bővebb cikk a séffel a Magyar Konyha július-augusztusi számában.





Elérhetőség:
Jókai Bisztró
 7621 Pécs, Jókai tér 6.
Asztalfoglalás: info@jokaibisztro.hu
Tel.: +36 20 3607337
Nyitva tartás: H-V 11-24 H





 Ez a két ízekkel és élményekkel teli nap hihetetlenül gyorsan elszaladt! Számtalan érdekes, kiváló emberrel hozott össze bennünket a sors. Mindannyiuknál egy közös cél volt. Tudásukhoz mérten, a lehető legjobb, legmagasabb minőségű produktumot előállítani és ezt eljuttatni hozzánk a fogyasztói közönséghez. Az már csak egy plusz volt (sajnos itthon nem ez az általános hozzáállás), hogy mindannyian tökéletes házigazdaként vizsgáztak. Kevés volt ez a két nap számomra ebből a békés, zöld lankákkal tarkított vidékből, így hamarosan vissza fogunk térni Fecómmal. 
Csak ajánlani tudom a hét nap alatt felsorolt helyek bármelyikét. Csalódás és negatívum egyik helyen sem ért. Az természetes, hogy voltak kiemelkedő ételek,élmények,pillanatok a túra során és voltak olyanok is, amelyek a szívem csücskei lettek, de a többitől sem vonja el az elismerést.
Amit biztosan elhatároztam ennek az utazásnak a hatására, hogy összeállítok egy ehhez hasonló túrát itt a blog hasábjain a Dél-Alföld és Szerbia vidékét mutatva! Az ország összes határmenti régiójában szükség van egy ilyen gasztronómiai és turisztikai szempontból is előnyös kezdeményezésre! Ismerjük meg egymást határon innen és túl!